A 2009-es EP-választás előtt néhány hónappal alakult párttá a Lehet Más a Politika. A 68-as eszmékkel – ráadásul azok egyik megtestesítőjével, Daniel Cohn-Bendit-tel – és Obama stratégiájával kampányoló formáció pillanatok alatt új színt hozott a magyar politikai életbe. Ahhoz képest, hogy reális bejutási esélyeik nem voltak, a júniusban elért 2,61%-os eredmény magáért beszél és mindenképpen dicséretes. Ennek legnagyobb visszhangot kiváltó momentuma az volt, hogy megelőzték az SZDSZ-t, azonban ez sokkal inkább volt köszönhető a liberálisok vergődésének, ráadásul a siker ezen aspektusa jócskán elinflálódott – ma már talán Torgyán Józsefnek is menne. 

 

Deklarált céljuk volt, hogy kizárólag olyan, hiteles emberek jussanak náluk szóhoz, akik korábban nem használódtak el (járatódtak le?) a hazai közéletben. Ennek eredményeképp, széles körben kevéssé ismert nevekkel vágtak neki a küzdelemnek (leszámítva a listára szimbolikusan felkerült „celebeket”). Mivel a magyar választó csakis pártokban képes gondolkodni, tulajdonképpen mindkét szempont mellékes. Mindenesetre az első helyen szereplő Szabó Tímea például olyan lett volna a Deutsch Tamásokkal és Gurmai Zitákkal fémjelzett magyar EP-képviselők sorában, mintha Messit vagy Torrest cserélnénk be egy Barcs-Hévíz rangadón.

 

A párt néhány nap múlva ünnepli első születésnapját, közben pedig készül a tavaly nyárinál jóval keményebb feladatra, az országgyűlési választásokra. Brüsszelbe jutásuk óriási bravúr lett volna; azóta taglétszám, szervezettség és infrastruktúra terén egyaránt jelentős előrelépések történtek, valamint sok tapasztalattal gazdagodhattak, mégis azt kell mondanunk, hogy a földrajzilag jóval közelebb lévő Kossuth-tér elérése sem tűnik könnyebbnek, sőt. Ehhez leginkább saját árnyékukat kell átlépniük.

 

Korábban a legfőbb kritika az volt velük szemben, hogy úgy tekintenek a világra, mintha a választást kizárólag a Nagykörúton belül tartanák, illetve a kritikus, és a társadalmat igazán megosztó kérdésekben nincs kiforrott álláspontjuk. Létrejöttek a vidéki szervezetik, mind a 176 választókerületben sikerült jelöltet állítaniuk, azonban még így is neház túlhaladniuk azon a sztereotípián, hogy ez tulajdonképpen „unatkozó pesti értelmiségi gyerekek szórakozása”. Mielőtt megköveznének, a megfogalmazás egy LMP tagtól származik, és csak azért nem szó szerinti, mert kihagytam belőle a vallási-nemzetiségi hovatartozásra utaló jelzőt.

 

A fentiek orvoslására készült vidékfejlesztési koncepciójuk, azonban koherens választási programmal a mai napig nem találkoztam. A Van fény az alagút végén című „roma kiáltvány” sem több puszta problémafelvetésnél.

 

A jelöltek tehát megvannak, de az ajánlószelvények összegyűjtése nem lesz könnyű feladat, ugyanis ez a 176X750 darab nem egy kategória az EP-listához szükséges húszezerrel. Még az örök optimista Schiffer András sem merte kijelenteni, hogy mindenütt sikerülni fog. Ha nem tudják felállítani mind a húsz területi listát, idő előtt kiszállnak a versenyből.

 

Újabb probléma, hogy a választók nem tudnak ismert arcokat kötni a párthoz, sőt az igazi probléma, hogy nem is törekednek ennek megváltoztatására. Legismertebb jelöltjük Kukorelly Endre író, az egyetlen, aki belülről is ismeri a parlamentet, pedig a Miskolcon induló Mile Lajos, aki 1990-94 között az MDF frakció tagja volt. A pártot a 13 tagú választmány irányítja, elnök nélkül. Ez aranyos, de egyben roppant naiv elgondolás. A demokrácia nem jelenti azt, hogy egy párt belső felépítésének is demokratikusnak kell lennie. Egy helyen próbáltak ilyet játszani az elmúlt években, az eredmény ismert: nem indulnak a választáson, néhányan közülük Bokros Lajos mögött felsorakozva túlélhetik. Ellenpélda a Fidesz, ahol mindenkinek hallgass a neve, ellenben nem lesznek gondjaik az öt százalékkal. Ezzel nem azt mondom, hogy minden pártnak spirituális vezetőre van szüksége, de az kissé vicces, hogy még a listavezető Schiffer sem tekinti magát egyértelműen miniszterelnök-jelöltnek. („Ha az LMP megnyeri a választásokat, a köztársasági elnök majd választ közte és a második helyen szereplő Jávor Benedek között”)

 

Választási eredményüket az fogja meghatározni, hogy a viszonylagos „arctalanság” és „programtalanság” mellett mennyire sikerül megszólítaniuk az eddigi politikai erőkből kiábrándult szavazókat. A jelenlegi közhangulat kedvez ennek, de még akkor sem lesz könnyű dolguk, ha mindenkitől le tudnak csípni egy keveset. Értelemszerűen erre a MSZP-MDF(SZDSZ) alkotta, átalakuló baloldalról van nagyobb esélyük.

 

 

A fenti idézetnek semmi köze Antall Józsefhez, azt Szíjjártó Péter és Süveges Gergő egymást felülmúlva alkották meg a Ma Reggel műsorában. 

Amiről pedig szó lesz, az országgyűlési választások első komoly – és sokak számára teljesíthetetlen - erőpróbája, az ajánlószelvények összegyűjtése. Egyéni jelöltenként 750 darab, azt mondhatnánk erre, hogy aki ennyit nem képes beszerezni egy negyven-ötvenezres választókerületben, az ne akarjon parlamenti képviselő lenni, sőt bujdosson el örökre. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Egyéni mandátumot szerezni három pártnak van esélye, az egyiknek például mindjárt 176-ot, a másik kettő ebbe még beleszólhat, de a többiek nem. Bokros Lajos ide, Zöld New Deal oda, az esélyük 0 azaz nulla, azért ezt jó tisztázni. Ettől persze még pezsgőzhetnek április 25-én, hiszen a bejutásnak ez nem feltétele.

A kopogtatócédulás rendszer rossz és teljesen felesleges. A Fidesz célja kétmillió darab összegyűjtése. Komoly feladat, de meglehet. És akkor mi van? A rosszabb kerületekben csak a szükséges tízszeresét, a jobbakban a húszszorosát szerzik. Ezzel alapvetően nincs baj, hiszen aki napi hat órás dózisban kap HírTV-t, akkor sem adná másnak, ha az egy haldokló utolsó kívánsága lenne.

A kisebb pártok persze a demokratikus verseny akadályozását látják ebben. Őket is meg lehet érteni, hiszen megfelelő számú önkéntes, kellőképpen kiépített infrastruktúra, adatbázisok (mármint azok nem, hiszen nem léteznek), és főleg pénz (ja, az sem, mert az egymilliós keretből nem jut arra, hogy fizessenek az ajánlószelvény-gyűjtőknek) nélkül ez nagyon komoly feladat. Az MDF-nek például már 2006-ban is vért kellett izzadnia, és most sem lennék a helyükben.

A cédulákat lopják, hamisítják, fénymásolják, árverezik, kannásborra cserélik. Már az is felfoghatatlan, hogy egy borítékban postázzák a választó minden személyes adatával, így csak egy hamis aláírás kell a látszólag érvényes szelvény elkészítéséhez, azt meg úgysem lehet ellenőrizni. Ez így túl nagy kísértés és szinte visszaélésekért kiált.

Az egész úgy bűzlik ahogy van, és túl nagy macera ahhoz képest, ami a célja,  nevezetesen, hogy megmentsen minket a 43 SZDSZ utódszervezet indulásától.

Megoldás lehetne a brit rendszerhez hasonlóan kaució befizetése, ami egy akkora összeg lenne, hogy ne akadályozhassa meg a jelöltek indulási szándékát, de a teljesen komolytalan érdeklődőket elbizonytalanítsa.

Másik lehetőségként már korábban felmerült az interneten történő ajánlás. Eszerint mindenki rendelkezne egy egyéni azonosítóval, és három kattintással ajánlhatna valakit. Ez elég korrekt és rengeteget lehetne vele spórolni, csak soha nem fog megvalósulni. Azért nem, amiért a franciák kijutottak a foci VB-re. Nincs videóbíró, mert a FIFA alapelve, hogy a világ minden pályáján azonos technikai feltételeknek kell lenniük. Ez szépen hangzik, de újfent problémás. Krasznokvajdán például biztosan nincs a partjelzőnek rádiós összeköttetése a bíróval, ahogy internete sincs a lakosság 100 százalékának, szóval megette az egészet a fene.

Marad a kopogtatócédulás cirkusz. Mármint akkor, ha a következő kormánynak nem jut eszébe, hogy csináljon vele valamit. Meglátjuk, de szerintem nem most hozott ilyet utoljára a postás.

Hogy egy kicsit beindítsam a fantáziátokat, belinkelem ide az eddig elérhető pártprogramokat (legalábbis azokat amikről én tudok):

Fidesz: http://jovonk.hu/FideszPP2007_HU.pdf (aktuálisabb egyelőre nincs, de fontosnak éreztem kirakni, ha már ők legnagyobb támogatottságot élvező párt)

Jobbik Magyarországért Mozgalom: http://jobbik.hu/sites/jobbik.hu/down/Jobbik-program2010OGY.pdf 

Magyar Demokrata Fórum (MDF): http://mdf.hu/index.php?akt_menu=99

Magyar Kommunista Munkáspárt: http://munkaspart.hu/2010valasztas/Program2010.pdf

Magyar Szocialista Párt (MSZP): http://mszp.hu/valasztasiprogram

Ha tudtok még többet akkor a linket kommentben írjátok le, és akkor bővítem a listát. Jó olvasgatást!

K_Ferenc 2010.02.12. 21:15

Genezis

Kedves (jövőbeli) Olvasók, Szerzők!

Szeretettel üdvözlök mindenkit a Debreceni Hallgatók Politikatudományi Egyesületének (röviden, és a későbbiekben csak Depolit) nevében! Remélhetőleg a blog a kampányidőszak alatt sokak érdeklődését felkelti. Ez egy blog fiataloktól, de nem csak fiataloknak. Nyilván rengeteg hasonló ilyen kezdeményezés lát manapság napvilágot, és valószínűleg már van is néhány ilyen, de talán ezzel a próbálkozással kicsit tovább tudjuk árnyalni a már egyébként is színes blogszférát.

A célunk az lenne, hogy egy helyen kellő mennyiségű, és a lehető legszélesebb látókörű információt biztosítsunk a pártokról, a kampányról és a választásokról. A blogra bárki írhat, aki erre késztetést érez. Írásaitokat juttassátok el a depolit.szerkesztoseg@gmail.com e-mail címre. Az ide beérkező írásokat szerkesztőink átnézik, és az ő jóváhagyásuk után ki is kerülnek a blogra. A kommentelésnél pedig arra bíztatunk mindenkit, hogy ossza meg véleményét bátran, hiszen a vita új gondolatokat ébreszthet mindenkiben.

A kérdés már csak az, hogy milyen írásokat várunk? Küldhettek humoros, szatírikus írásokat, melyek politikusaink félresikerült ígéreteit hivatott egy kicsit más színben megvilágítani. Várunk továbbá olyan műveket is, melyek célja a komolyabb elemzés. Milyennek tartjátok a kampányt? Mit gondoltok egy-egy párt programjáról? Esetleg mit gondoltok a pártok egy bizonyos témában tett ígéreteiről?

Az egyesület profiljából adódóan természetesen a szerkesztők politológus hallgatók (jelenleg 2 fő, de ezt szeretnénk a jövőben 4 főre emelni), és éppen ezért szeretnénk, ha más tudományterület hallgatói is hozzájárulnának írásukkal a blog teljessé tételéhez. A blog műfaja magával vonzza a könnyed stílust is. Így hát elsősorban, nem tudományos jellegű munkákat várunk. Nyugodtan fejtsétek ki saját véleményeteket!

A blog jelenleg alakulóban van, de igyekszünk napokon belül már a végleges formára átállni. Az írásokat azonban már nyugodtan küldhetitek (depolit.szerkesztoseg@gmail.com). Jó kampányidőszakot, és bölcs választást!

Kiss Ferenc, politológus hallgató, Debreceni Egyetem

süti beállítások módosítása